A kötcsei sövény mögött

„Kötcse ugyanis kölcsönös tesztelés is a hatalom és értelmisége között, más, mint az évértékelések, s más Tusványoshoz képest is. Orbán azt teszteli, megvan-e még a vele együtt öregedő hátország bizalma; a hátország pedig azt, észnél van-e Orbán Viktor? Jelentem, utóbbival nincs gond. Egy olyan politikus vezeti az országot, aki illúziók nélkül látja Európa és a világ valószínű helyzetét 2020-ra, 2030-ra, 2050-re nézve.

A finom lelkű hallgatóság és kérdezősereg olykor már hallani sem szerette az igazságot, a valóságot. Engem épp ez tölt el bizakodással: a demográfiai és a vallásháborúk korában az önáltatás egyenlő a nemzeti öngyilkossággal. Orbán azzal együtt Európa egyik ritka reálpolitikusa, hogy némely megállapítása (»Trianon meghaladásához soha nem álltunk olyan közel, mint ma«) és jövőképmotívuma (»Kárpát-medencei középállamiság«, »a térség vezető állama«) zene a magyar fülnek. Talán a más logikájú, lebutított kampány után lesz mód kitérni olyasmikre is, mi is rejlik a négykategóriás dimenzióváltás víziója mögött (innovációban, nemzetszervezésben, hadseregépítésben és demográfiában).

Utóbbi tekintetben korántsem érdektelen, hogy – számomra örvendetesen – a hazai cigányság nem tehertétel, hanem esély és erőtartalék. A macroni huszonkét újságoldalas szörnyinterjúra való reagálás mellett egy értelmes diskurzusban pedig sztártéma lehetne a Kötcsén idézett kissingeri maxima is: »A történelem ritkán világos azoknak, akik benne élnek.«”